Nézőpontok

Tapasztalt katona, vezető és diplomata, aki – mielőtt 1955-ben Budapestre került – gyarmati tisztviselőként szolgált Indiában a brit uralom utolsó két évtizedében, majd nagykövet-helyettesként dolgozott a lisszaboni brit nagykövetségen.

Penelope Fry és Leslie Fry megismerkedése és házasságkötése arra az időszakra esik, amikor Leslie a Brit Külügyminisztérium keleti főosztályának vezetője volt Londonban, egy évvel Budapestre helyezése előtt. A követség vezetőjének feleségeként Penelope nélkülözhetetlen szerepet játszott a diplomaták családjainak támogatásában.

Robert Mark Russell egy előkelő indiai köztisztviselő fiaként született. A glenalmondi Trinity középiskola elvégzését követően 1952-ben az oxfordi Exeter főiskolán kiváló minősítéssel klasszika-filológia oklevelet szerzett, majd azonnal csatlakozott a külszolgálathoz. Első kiküldetésével 1956-ban Magyarországra került, ahol alacsonyabb beosztásban, harmadtitkárként kezdett el dolgozni.

Tapasztalt katona, aki a normandiai partraszállás során a „C” század parancsnoka volt. Egy repeszdarabtól szerzett fejsérülést követően alkalmatlannak nyilvánították az aktív szolgálatra és áthelyezték a 10. királyi huszárzászlóaljhoz, majd a rajnai brit hadtestnél látott el szolgálatot különféle beosztásokban az ezred és a törzskar tagjaként. 1955 októberében felesége és lánya társaságában Budapestre utazott, hogy katonai attaséként kezdje meg tevékenységét. Későbbi elmondása szerint megérkezésüket a fővárosi szállodába „az előcsarnokban kalapban álldogáló, csapatnyi keménykötésű úriember” – az ÁVH – is figyelemmel kísérte.

Dennis „Hurrikán” David ezredes, az 1940-es angliai légi csata veteránja, kitüntetett vadászpilóta. Az angliai csatát követően lépésről lépésre jutott feljebb a ranglétrán, Burmában (a japánok legyőzésében közreműködve) és Holland Kelet-Indiában teljesítve szolgálatot. A forradalom kitörése előtt öt hónappal, 1956 májusában érkezett Budapestre.

Regéczy-Nagy László a második világháború alatt a Magyar Királyi Honvédség kötelékében szolgált, majd 1945-ben brit fogságba esett. Magyarországra visszatérve 1948-ban sofőrként kezdett dolgozni a követségen, így munkaidejét egy nyugati demokrácia diplomáciai külképviseletén, estéit és hétvégéit pedig egy kommunista diktatúrában töltötte. Sofőri munkáját az ’56-os forradalom és szabadságharc alatt is folytatta: fontos közvetítői feladatokat látott el a követség és a Harmincad utcán kívüli magyar csoportok között.

A forradalom alatt számos felkelői csoport jelentkezett a követségen, hogy tájékoztassa az ott dolgozókat (és rajtuk keresztül a Nyugatot) a valódi történésekről. István feladata volt a forradalmárok kikérdezése, az általuk elmondottak lefordítása és a jelentések összeállítása.

Jimmy Green kezelte a követség rádióját, amely lehetővé tette, hogy a táviratok – a brit követ által írt hivatalos jelentések – biztonságosan eljussanak Londonba a Brit Külügyminisztériumba. Jimmy morzekódot és egy olyan titkosítási rendszert használt, amellyel elérte, hogy az üzeneteket a címzetten kívül más ne tudja elolvasni. Szolgálatainak elismeréséül a Brit Birodalom érdemrendjével tüntették ki.